Mikor érdemes elkezdeni az öttusát? – életkorok előnyei

Nincs „tökéletes kor” – csak a gyerek saját tempója

Sok szülő szeretné tudni, mikor jön el az ideális pillanat arra, hogy a gyereke elkezdjen sportolni, különösen egy olyan összetett sportágat, mint az öttusa. A válasz egyszerre nagyon egyszerű és megnyugtató: az öttusa elkezdése nem egy életkorhoz kötött kapu, amit ha valaki nem lép át időben, akkor örökre bezárul.

Minden gyerek más ütemben fejlődik. Máskor lesz kész a vízhez, más tempóban érik meg a figyelme a lövészethez vagy a víváshoz, és teljesen eltérő ponton találja meg a saját örömét a futásban. Van, aki hatévesen már versenyezni szeretne, és van, aki tízévesen fedezi fel, mennyire szereti a mozgás szabadságát. Mindkettő rendben van, és mindkettőből lehet boldog öttusázó.

6–7 éves kor: játékos ismerkedés a sporttal

A legkisebbeknek az öttusa világa még nem a versenyekről szól. Sokkal inkább arról, hogy megszeressék a mozgást, és felfedezzék a testük működését. Ebben a korban a hangsúly a játékosságon van: buborékfújás a vízben, alap futótechnika játékos feladatokkal, egyensúlygyakorlatok, légzésfigyelem, egyszerű célzójátékok. Az öttusa elkezdése itt valójában egy nagy kaland – a sportvilág kapuja. A gyerek ekkor tanulja meg azt, hogy a sport nem kötelesség, hanem élmény. A közösség, az edzők hangja, a mozgás öröme mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a gyerek megtanulja szeretni magát a sportot.

8–10 éves kor: a koordináció aranykora

Ebben a korban a gyerek idegrendszere hihetetlen sebességgel fejlődik. Ezért is hívjuk koordinációs aranykornak. A futás, úszás, lövés és vívás változatossága tökéletesen támogatja ezt az időszakot. A gyerek az öttusa elkezdése révén olyan készségeket tanul, amelyek egész életében elkísérik: egyensúly, térérzékelés, ritmus, figyelemmegosztás, gyors reakciók. Ez az a kor, amikor a „szétesős”, bizonytalan mozdulatok hirtelen elkezdenek összeállni. A szülők is gyakran észreveszik:

„Mióta öttusázik, valahogy minden sport jobban megy neki.”

És ez tényleg így van: az idegrendszeri fejlődés ekkor a legfogékonyabb, és az öttusa adja hozzá a legtöbb ingert.

10–12 éves kor: megjelenik a tudatosság

Ahogy nő a gyerek, úgy válik egyre tudatosabbá abban, hogyan használja a testét. Rájön, hogy egy-egy technika gyakorlással javul, és elkezdi megérteni az ok-okozati összefüggéseket:

• ha odafigyel a légzésre, jobban megy a futás;
• ha tartja a fókuszt, pontosabb a lövés;
• ha nyugodt marad, jobban mozog vízben.

Az öttusa elkezdése ezekben az években azért különösen jó, mert a gyerek már elég érett ahhoz, hogy a sportot ne csak „csinálja”, hanem tanulja is. És persze itt születik meg az első igazi célkitűzés is:

„Szeretnék gyorsabb lenni.”
„Megtanulok jobban vívni.”

A tudatosságra épülő fejlődés óriási lendületet ad.

12 év felett: későn kezdődő, mégis gyors fejlődés? Igen!

Sokan hiszik azt, hogy a sportolók csak akkor lehetnek sikeresek, ha nagyon korán kezdik. Az öttusában ez nem így van. A sport összetettsége miatt rengeteg olyan gyerek van, aki 12–13 évesen csatlakozik, mégis látványosan gyorsan fejlődik. Ennek oka egyszerű: ebben a korban már erősödik a felelősségérzet, a kitartás, a célorientáltság. A gyerek jobban megérti, miért fontos gyakorolni, és képes végigcsinálni a feladatot akkor is, ha kihívást jelent. A később érkezők gyakran hihetetlen motivációval dolgoznak – és ez rengeteget számít.

Mi a közös minden életkorban? A támogatás, a türelem és a jó közösség

Az öttusa elkezdése nem a teljesítményről szól az elején. Sokkal inkább arról, hogy a gyerek megtalálja a helyét egy közösségben, ahol elfogadják, támogatják, és ahol egyszerre tanulja a bátorságot, az önfegyelmet és az örömöt. A kor nem határozza meg, ki milyen sportoló lesz. Sokkal inkább az számít, hogy milyen élmények érik útközben.

Egy jó edző csodát tesz: megtalálja azt a szót, azt a mozdulatot, azt a tempót, ami a gyerekből a legtöbbet hozza ki. Egy jó közösség pedig megtartja őt, hogy szívesen járjon vissza.

Az öttusa minden életkorban ajtót nyit: a sport, az önbizalom és a kitartás világába

Legyen a gyerek hat-, tíz- vagy tizenkét éves: mindig van miért elkezdeni.
Mert az öttusa változatos, fejlődésre ösztönöz, megtanít gondolkodni, mozogni, figyelni, fegyelmet tartani. És mindeközben tele van örömmel, játékkal, sikerélménnyel.

A döntő kérdés nem az, mikor kell kezdeni. Hanem az, hogy a gyerek mikor áll készen arra, hogy belépjen ebbe a világba. És amikor készen áll — mi itt vagyunk.

Hajrá Csepel, hajrá magyar öttusa!
Írta: Csepel Öttusa és VSE