Félelem a víztől? – így segítünk a gyerekeknek átlendülni rajta

A félelem a víztől természetes – és sokszor az első lépés a bátorság felé. A legtöbb gyereknél eljön a pillanat, amikor a medence szélén megáll. Beles néz a vízbe, aztán fel a szülőre. Ez a bizonytalan nézés nagyon gyakran a félelem a víztől első jele – és ez teljesen rendben van. A víz új közeg, új érzetekkel, új kihívásokkal. Idő kell hozzá – és jó élmények.

A félelem a víztől játékosan oldható – nálunk így kezdődik az ismerkedés

A Csepel Öttusánál pontosan tudjuk, hogy a gyerekeket nem lehet „beleugratni” a vízbe.
A félelem a víztől akkor oldódik igazán, ha az első benyomások játékosak és biztonságosak. Ezért nálunk így kezdődik a vízhez kötődő kapcsolat…

Az első lépés mindig a bizalom – még mielőtt egyetlen csepp vízhez érnénk

A Csepel Öttusánál pontosan tudjuk, hogy a vízhez való bizalom nem egyik pillanatról a másikra alakul ki. Az első lépések nem az úszástechnikáról szólnak, hanem a fokozatosságról és a biztonságérzetről. Az edzők először megismertetik a gyerekeket a vízzel, hagyják, hogy megszokják az új közeget, és csak akkor lépnek tovább, amikor a gyerek már nyugodtan és magabiztosan érzi magát.

Sokszor az első „edzés” így zajlik:

„Csak loccsantsunk rá egy kis vizet!”
„Fújjunk együtt buborékot!”
„Látod? A víz megtart téged.”

Ezek a pillanatok még nem az úszásról szólnak.
Ezek a bizalomról szólnak.

A játék ereje: így oldódik fel észrevétlenül a félelem a víztől

A gyerekek a játékhoz kapcsolódnak a legerősebben — ezért nálunk a vízhez való kapcsolódás is játékosan kezdődik. Először csak a lábát mártja bele. Aztán a kezét.
Aztán kipróbálja, milyen lebegni. Következő héten már azt mondja:

„Tanító néni, nézze, tudok buborékot fújni!”

A félelem a víztől így oldódik fel: nem egyik pillanatról a másikra, hanem apró sikerélmények sorozataként.

És minden apró lépésért megdicsérjük — mert ezek a dicséretek teszik őt bátorrá.

Minden gyerek más tempóban bátrabb – és ez így tökéletes

Vannak gyerekek, akik első nap leugranak a rajtkőről. És vannak, akik egy hónapig csak a medence szélén állnak. Mindkettő teljesen rendben van. A gyerekek nem „késnek le” semmiről. Ők csak más úton járnak.

A mi edzőink pontosan tudják, mikor kell:

• egy kicsit közelebb lépni,
• mikor kell viccel oldani a feszültséget,
• mikor elég csak egy támogató mosoly,
• és mikor kell azt mondani:
  „Próbáljuk meg együtt, jó?”

A cél nem az, hogy elsőre tökéletes legyen — hanem hogy a vízzel való kapcsolat biztonságos és örömteli legyen.

A pillanat, amikor eltűnik a félelem – és megérkezik az öröm

A gyerekek egyik napról a másikra változnak. Aki hétfőn még két kézzel kapaszkodott, az szerdán már nevetve fröcsköl. Aki múlt héten sírt a víz szélén, az ma már százszor felugrik a víz alól:

„Nézd, apa! Látod? Egyedül is megy!”

És ez az élmény — az első valódi sikerélmény — nagyon mélyen beég a gyerekbe.

Nemcsak az úszásra hat, hanem minden másra is:

• bátrabb lesz az iskolában,
• könnyebben próbál ki új dolgokat,
• nő az önbizalma,
• megtanulja, hogy képes leküzdeni a saját félelmeit.

Ezért különleges az úszás. Ezért lényeges, hogy a félelem a víztől szeretettel és türelemmel oldódjon.

Miért fontos ez az öttusában? A víz az első nagy bátorságpróba

Az öttusa egyik alapja az úszás, de valójában sokkal többet ad annál, mint sokan gondolják. A víz megtanít:

• összpontosítani,
• szabályozni a légzést,
• uralni a testünket egy új közegben,
• fegyelmezettnek lenni,
• és szembenézni egy olyan kihívással, ami eleinte félelmetes lehet.

A gyerekek itt tanulják meg, hogy félelemből lehet erő.

Mi itt vagyunk – és türelemmel, mosollyal vezetünk végig ezen az úton

A Csepel Öttusánál hiszünk abban, hogy a gyerekeket nem „átlöktük” a félelmükön — hanem átvezetjük rajta. A vízzel való kapcsolat nem erőltethető. De szeretettel, türelemmel, biztonsággal és játékkal megnyitható. És amikor a gyerek átlendül, az nemcsak úszásban fejlődés — hanem egy életre szóló élmény arról, hogy a félelmek legyőzhetők.

Hajrá Csepel, hajrá magyar öttusa!
Írta: Csepel Öttusa és VSE