Az öttusa „titkos hatodik száma”: a fegyelem

A fegyelem nem kiabál, nem követel – csendben formál

A legtöbbször akkor vesszük észre, hogy egy gyerek fegyelmezetté válik, amikor már nem kell rá szólni. Már magától készül, figyel, csinálja a dolgát. Az öttusában ez a változás szinte észrevétlenül történik meg. A gyerek először csak azt látja, hogy edzés van, oda kell érni, be kell pakolni, meg kell csinálni a feladatot. De ahogy telnek a hetek, egyszer csak valami átkattan. A ritmus, a feladatok egymásutánja, az edzők következetessége, az apró sikerélmények… mind együtt formálják azt a belső erőt, amit mi úgy hívunk: fegyelem.

Az öttusa fegyelem nem arról szól, hogy minden percben tökéletesnek kell lenni. Sokkal inkább arról, hogy a gyerek megtanulja, hogyan reagáljon kihívásokra. Hogyan küzdje át magát a fáradtságon. Hogyan maradjon fókuszban egy lövésnél, hogyan maradjon türelmes vívás közben, hogyan ossza be az erejét futásnál. És a legfontosabb: hogyan tisztelje saját magát és a csapatát.

A fegyelem ott kezdődik, amikor a gyerek megérti: a fejlődés nem a véletlen műve

Sok gyerek számára az első hetek még kaotikusak. A táska egyik nap megvan, másik nap otthon marad. Egyszer hozza a kulacsot, aztán nem. Néha lelkes, néha fáradt, néha szívesen jön, máskor nehezebben indul el. És ez így természetes. A fegyelem ugyanis nem úgy születik, hogy egyszer csak megérkezik. Inkább úgy, hogy a gyerek észrevétlenül megérzi a saját fejlődését.

„Anya, ma messzebbre úsztam.”
„Apa, ma nem hibáztam a lövésnél.”
„Edző néni, ma nem fáradtam el annyira a futásban.”

Ezek azok a pillanatok, amelyekben a gyerek rájön: amit beletesz, az visszajön. A teljesítmény és a kitartás között kapcsolat van. És ettől kezdve a fegyelem nem elvárás, hanem eszköz, amivel eléri azt, amit szeretne.

A fegyelem minden sportág alapja – de az öttusában tanulható meg a legszebben

Kevés sportág tanít ennyire változatos módon: egyik percben vízben vagy, a másikban futsz, aztán kézben tartod a pisztolyt, majd vívsz. A test és az idegrendszer folyamatos váltásokra készül, és a gyerek megtanulja, hogyan álljon át egyik feladatról a másikra. Ez a gyors fókuszváltás olyan képesség, ami az iskolában is óriási előny. Könnyebben koncentrál, jobban osztja be az idejét, jobban viseli a kudarcot — hiszen a sportban is mindig újra kell próbálni.

Az öttusa fegyelem tehát nem rideg, nem parancsoló. Inkább belső egyensúly: tudom, mit kell tennem; tudom, hogy képes vagyok rá; tudom, hogy a fejlődésem rajtam is múlik.

Egy történet, ami megmutatja, milyen észrevétlenül épül fel ez a belső erő

Volt egy kisfiú, aki az első héten még minden edzésen elengedte magát a futás végén. Leült, panaszkodott, néha sírt is, hogy nem bírja tovább. A többiek már a nyújtásnál tartottak, ő még mindig levegő után kapkodott. Aztán egyik délután, teljesen váratlanul, végigfutotta a távot megállás nélkül. Nem ő volt a leggyorsabb, de amikor beért, csendben leült, és azt mondta:
„Ma nem adtam fel.”

Ezen a napon nem csak futni tanult meg. Megtanulta, hogy az ereje nem a lábában van — hanem a fejében és a szívében.

Ez a fegyelem. Nem az engedelmesség. Nem a szabályok.

Hanem az a pillanat, amikor a gyerek megérti: képes vagyok rá.

Miért lesz ettől erősebb a gyerek a hétköznapokban is?

Mert a fegyelem átszivárog az élet minden területére. Aki megtanulja végigcsinálni a medencében a 200 métert, az könnyebben végigír egy feladatlapot is. Aki megtanulja újra és újra próbálni a lövést, az türelmesebb lesz magával az iskolában. Aki megtapasztalja, hogy a fejlődés lépésről lépésre történik, az kevésbé fél a kihívásoktól.

És ami talán a legfontosabb: a gyerek nem külső kényszerből fegyelmezett. Nem azért, mert muszáj. Hanem mert érzi, hogy meg tudja csinálni, el tudja érni a céljait.

A Csepel Öttusánál a fegyelem nem cél, hanem természetes következmény

Nem várjuk el a tökéletességet. Nem kérünk többet, mint amire a gyerek képes. Csak annyit kérünk, hogy próbálja meg. És ha megpróbálja, minden sikerélmény, minden apró javulás, minden mosoly közelebb viszi ahhoz, hogy a fegyelem ne külső elvárás legyen, hanem belső erő.

Ezért mondjuk azt, hogy az öttusának van egy „titkos hatodik száma”.
Ez a fegyelem.
Mert minden más ebből épül fel.

Hajrá Csepel, hajrá magyar öttusa!
Írta: Csepel Öttusa és VSE