Balkezes gyerek a páston – hátrány vagy titkos fegyver?
Amikor az ellenfél „fordítva” áll
A vívó feláll a pástra, felveszi az alapállást, ránéz az ellenfelére – és valami nem egészen olyan, mint megszokta. A fegyver a másik oldalon van. A támadások más irányból érkeznek, bizonyos távolságok és vonalak szokatlannak tűnnek.
Az ellenfél balkezes.
A vívás világában régóta él az elképzelés, hogy a balkezesség valamiféle titkos fegyver. És ebben valóban van igazság: kutatások szerint a balkezesek az átlagos népességhez képest feltűnően nagy arányban jelennek meg az élvonalbeli vívók között. Ugyanez a jelenség más olyan sportágaknál is megfigyelhető, ahol két ellenfél közvetlenül reagál egymás mozgására. (ScienceDirect)
De ettől még nem születik valaki jobb vívónak pusztán azért, mert bal kézzel fogja meg a fegyvert.
A magyarázat ennél sokkal érdekesebb.
A balkezes egész életében jobbkezesekkel vív
Képzeljünk el egy tízfős edzőcsoportot, amelyben kilenc jobbkezes és egy balkezes gyerek van.
A balkezes szinte minden edzésen jobbkezes ellenfelekkel találkozik. Megtanulja a mozgásukat, megszokja a helyzeteket, és rengetegszer látja ugyanazt az alapfelállást.
A jobbkezesek viszont sokkal ritkábban kerülnek szembe balkezessel.
Amikor aztán egy versenyen találkoznak, az egyik fél számára teljesen hétköznapi a helyzet, a másik számára kevésbé megszokott. A sporttudomány egyik legfontosabb magyarázata szerint nagyrészt ebből származhat a balkezesek előnye: nem feltétlenül ügyesebbek, egyszerűen gyakrabban gyakorolják azt a helyzetet, amely az ellenfelük számára ritkább. Ezt a szakirodalom gyakoriságfüggő előnyként írja le.
Ráadásul ez nem új felismerés. A balkezes vívók különleges helyzetét már évszázadokkal ezelőtt észrevették: egy történeti áttekintés szerint vívómesterek már a 16. században beszámoltak a balkezesek előnyéről, és már akkor felmerült magyarázatként a velük szembeni kisebb tapasztalat.
Az agynak is alkalmazkodnia kell
A vívás elképesztően gyors döntések sorozata. Nem elég észrevenni, hogy az ellenfél elindult: fel kell ismerni a szándékát, megfelelő távolságot kell tartani, majd szinte azonnal dönteni a válaszról.
Ha az ellenfél mozgásmintája kevésbé ismerős, ez a feldolgozás is megváltozhat.
Egy 2020-as kutatás például azt vizsgálta, hogyan mozog a tőrvívók tekintete jobb- és balkezes ellenfelekkel szemben. Az eredmények arra utaltak, hogy az ellenfél kezessége eltérő vizuális észlelési stratégiákat válthat ki. Vagyis a balkezes ellenfél nem egyszerűen „fordítva tartja a fegyvert”: a vele szemben álló vívónak az információfeldolgozását is hozzá kell igazítania a szokatlanabb helyzethez.
Gyerekkorban éppen ezért különösen értékes mindkét oldal ellen rendszeresen vívni. A jobbkezes megtanul alkalmazkodni a balkezeshez, a balkezes pedig nem arra építi fel a vívását, hogy az ellenfelei esetleg kevésbé ismerik ezt a felállást.
Mert a meglepetés önmagában még nem technika.
Akkor tényleg előny balkezesnek lenni?
Bizonyos helyzetekben igen – de a történet nem olyan egyszerű, hogy a bal kéz automatikusan több találatot jelent.
Egy 2019-ben publikált vizsgálatban a kutatók bal- és jobbkezes vívók teljesítményét hasonlították össze edzés- és küzdelmi helyzetekben. A balkezesek több vizsgált mutatóban is kedvező eredményt értek el, ami arra utal, hogy a jelenséget nem feltétlenül magyarázza egyetlen tényező.
A kutatók ezért továbbra is vizsgálják, pontosan mekkora szerepe van a ritkaságból fakadó taktikai előnynek, a motoros tulajdonságoknak és más tényezőknek. Egy friss, 2026-os kutatás például a 2017–2019-es női párbajtőr-világbajnokságok mérkőzéseit elemezte, hogy pontosabban megértse, milyen technikai és taktikai minták állhatnak a balkezesek élvonalbeli jelenléte mögött. A szerzők szerint ezen a területen még mindig vannak nyitott kérdések.
Vagyis a „balkezesek jobbak vívásban” mondat túl egyszerű lenne.
Pontosabb úgy fogalmazni: balkezesnek lenni bizonyos vívóhelyzetekben taktikai előnyt jelenthet.
És mit jelent mindez egy balkezes gyereknek?
Elsősorban azt, hogy semmit nem kell „kijavítani” rajta.
A balkezesség nem akadály, amelyet a vívásoktatás során le kellene küzdeni. A gyerek ugyanúgy megtanulja a megfelelő lábmunkát, távolságot, támadásokat, védekezést és taktikai gondolkodást, miközben az edző természetesen az ő oldalához igazítja a technikai részleteket.
Sőt, idővel érdekes élmény lehet felismernie, hogy amit a hétköznapi életben néha különbségként él meg – másik kézzel ír, máshogy fog bizonyos eszközöket –, a páston akár különleges helyzetet is teremthet számára.
De van egy ennél fontosabb tanulság is.
A jó vívó nem azért veszélyes, mert jobb- vagy balkezes. Azért veszélyes, mert megtanulja olvasni az ellenfelét. Felismeri a mozdulatokat, alkalmazkodik, változtat a taktikáján, és néhány pillanat alatt megoldást keres egy olyan problémára, amelyet az ellenfele éppen elé állított.
Ha pedig egy gyerek mindezt már fiatalon gyakorolja, idővel egy balkezes ellenfél sem „furcsa” lesz számára.
Csak egy újabb vívó a pást másik végén.
Hajrá Csepel, hajrá magyar öttusa!
Írta: Csepel Öttusa és VSE
Megjegyzés: A cikk borítóképe mesterséges intelligencia (MI) segítségével készült.