Mit nem tud megtanulni helyetted a mesterséges intelligencia? – A gyerek, az AI és a sport

Egyre többet tud az AI – de futni még mindig nekünk kell

Néhány év alatt egészen természetessé vált, hogy a mesterséges intelligencia ott van a mindennapjainkban. Kérdezhetünk tőle, segíthet egy szöveg megfogalmazásában, elmagyarázhat egy nehéz tananyagot, ötleteket adhat, és egyre több olyan feladatot képes elvégezni, amelyhez korábban feltétlenül emberi munkára volt szükség.

A mai gyerekek számára mindez hamarosan nem különleges technológia lesz, hanem ugyanolyan természetes eszköz, mint számunkra az internet vagy az okostelefon.

Ez önmagában nem probléma. A mesterséges intelligencia rengeteg lehetőséget adhat a tanuláshoz és a fejlődéshez. Közben azonban egy érdekes kérdést is felvet: ha egyre több mindent elvégezhet helyettünk a technológia, melyek azok a dolgok, amelyeket továbbra is nekünk kell megtanulnunk?

Úszni például nem lehet egy prompt segítségével. Ahogy egyensúlyozni, futni, vívni, akadályt leküzdeni vagy egy fárasztó futás után pontosan célozni sem.

Ezeket a képességeket továbbra is a saját testünkön keresztül kell megszereznünk.

A mozgást nem lehet letölteni

Egy gyermek megnézhet száz videót arról, hogyan kell helyesen úszni, mégsem fog megtanulni úszni addig, amíg be nem megy a vízbe. Elolvashatja egy tökéletes vívómozdulat minden részletét, de a megfelelő távolságérzéket, időzítést és reakciót csak gyakorlással tudja kialakítani.

A mozgást ugyanis nem egyszerűen megértjük. Megtanulja a testünk.

Az első próbálkozások gyakran ügyetlenek. Egy új mozdulat végrehajtásakor még gondolkodni kell azon, hová kerüljön a kéz vagy a láb. Aztán jönnek az ismétlések, az edző javításai, az újabb próbálkozások, és ami korábban nehéz volt, fokozatosan természetessé válik.

Ebben nincs gyorsbillentyű.

Talán éppen ezért válik egyre értékesebbé a sport egy olyan világban, ahol egyébként szinte minden egyre gyorsabban elérhető.

Az öttusában nincs „megoldom helyetted” gomb

Az öttusa ebből a szempontból különösen érdekes sportág. Az úszás, a vívás, az akadályverseny, valamint a futást és lézeres lövészetet ötvöző Laser Run egészen eltérő képességeket követel a sportolótól.

Az egyik pillanatban gyorsaságra van szükség, a következőben koordinációra. Valahol robbanékonyan kell mozogni, máshol türelmesen kivárni a megfelelő pillanatot. Futás közben dolgozhat a test teljes erőbedobással, néhány pillanattal később pedig le kell nyugodni annyira, hogy pontos lövések szülessenek.

És egyik feladatot sem lehet kiszervezni.

Az edző segíthet, tanácsot adhat és kijavíthatja a hibát. Egy sportóra mérheti a teljesítményt. Egy algoritmus akár elemezheti is az eredményeket. De amikor a gyermek odaáll a rajthoz, neki kell megoldania a feladatot.

Ebben a sport egyik legfontosabb értéke nem változott, és valószínűleg a technológia fejlődésével sem fog.

Mi történik, amikor nincs azonnal jó válasz?

A digitális világ egyik nagy előnye a gyorsaság. Ha valamire kíváncsiak vagyunk, néhány másodperc alatt választ kaphatunk. A sportban viszont gyakran egészen más szabályok érvényesülnek.

Előfordul, hogy valami egyszerűen nem sikerül.

Nem elsőre. Nem ötödikre. Néha még a huszadik próbálkozásra sem.

Egy technikai elem elsajátítása, egy jobb úszóidő vagy egy pontosabb lövészet mögött hetek, hónapok munkája állhat. A gyermek közben találkozik a frusztrációval is: látja, hogy mit szeretne megcsinálni, de a teste még nem képes rá.

Aztán egyszer csak sikerül.

Ez az élmény azért különleges, mert nem lehet készen megkapni. A gyerek saját maga dolgozott érte, ezért pontosan tudja, mennyi munka van mögötte.

Így tanulja meg, hogy nem minden problémára létezik azonnali megoldás – és attól, hogy valami elsőre nem sikerül, még nem kell feladni.

Az AI tud válaszolni. De dönteni is meg kell tanulni

A sport ráadásul nem csupán fizikai feladatok sorozata.

Egy vívónak folyamatosan figyelnie kell az ellenfelét, és pillanatok alatt kell döntenie arról, támadjon vagy védekezzen. Az akadálypályán fel kell mérni, hogyan lehet a leghatékonyabban teljesíteni a következő feladatot. A Laser Run során pedig egyszerre kell kezelni a fáradtságot, a pulzust, a légzést és a lövészethez szükséges koncentrációt.

Nincs idő hosszasan elemezni minden lehetőséget.

A gyermek próbálkozik, dönt, néha hibázik, majd a következő alkalommal már egy tapasztalattal gazdagabban próbálja újra.

Ezzel nemcsak sportolni tanul, hanem önállóan cselekedni is.

Nem AI vagy sport – hanem AI és sport

A mesterséges intelligenciát és a mozgást ezért nem érdemes egymás ellenfeleként kezelni. A jövő sportjában valószínűleg egyre több technológia jelenik majd meg. Már ma is használunk videóelemzést, teljesítménymérést, okosórákat és különböző digitális edzéseszközöket, az AI pedig ezekből az adatokból idővel még többet segíthet megérteni.

A technológia nagyszerű segítő lehet.

De attól még a munkát el kell végezni.

Egy mesterséges intelligencia megmutathatja, hogyan lehet gyorsabban futni. A kilométereket azonban nem tudja lefutni helyettünk. Elemezheti egy mozdulat hibáját, de az új mozdulatot nekünk kell begyakorolnunk. Elmagyarázhatja, hogyan kezeljük a versenyhelyzet okozta izgalmat, de azt az érzést csak akkor tanuljuk meg valóban kezelni, amikor mi magunk állunk a rajtnál.

Talán éppen ezért lesz egyre fontosabb a sport

Nehéz megjósolni, milyen lesz a világ tíz vagy húsz év múlva. Azt viszont már most látjuk, hogy a technológia egyre több szellemi feladatban képes segítséget nyújtani.

Éppen ezért felértékelődhetnek azok a tapasztalatok, amelyeket nem lehet képernyőn keresztül megszerezni.

Megtanulni uralni a saját testünket. Együtt dolgozni másokkal. Elfogadni egy vereséget. Felállni egy rosszul sikerült verseny után. Végigcsinálni valamit akkor is, amikor elfáradtunk. Megtapasztalni, hogy hónapok munkájával képesek vagyunk olyasmire, ami korábban lehetetlennek tűnt.

A mesterséges intelligencia valószínűleg rengeteg mindenben fogja segíteni a következő generációkat.

De az első hosszot továbbra is a gyereknek kell leúsznia. Az akadályt neki kell leküzdenie. A célra neki kell ráemelnie a lézerpisztolyt. És amikor valami nem sikerül, neki kell újra megpróbálnia.

Ezeket a tapasztalatokat nem lehet letölteni. Meg kell élni őket.

Hajrá Csepel, hajrá magyar öttusa!
Írta: Csepel Öttusa és VSE