Miért nem számít, ki ér be elsőként az edzésen?

A cél nem mindig az, hogy első legyél

Sok szülő természetes módon figyeli, hogyan teljesít gyermeke a sportedzéseken. Ki fut a leggyorsabban? Ki ér célba elsőként? Ki nyeri a feladatokat? Ezek könnyen látható eredmények, ezért ösztönösen ezek alapján próbáljuk megítélni a fejlődést.

A sport azonban egészen másképp működik.

Egy jó edző számára nem az a legfontosabb kérdés, hogy ma ki volt a leggyorsabb, hanem az, hogy ki fejlődött a legtöbbet önmagához képest. Az edzés nem minden nap egy verseny, hanem egy hosszú tanulási folyamat, amelyben minden gyermek saját tempóban halad.

Éppen ezért előfordulhat, hogy aki ma még a mezőny végén fut, néhány év múlva már az élmezőny tagja lesz.

Nem minden gyermek ugyanabban az ütemben fejlődik

A gyerekek fejlődése rendkívül eltérő lehet. Azonos életkor mellett is előfordulhat, hogy két nyolcéves között akár több évnyi különbség van a testi fejlettségben, az állóképességben vagy a mozgáskoordinációban.

Van, aki hamarabb nő meg, erősebb lesz, vagy könnyebben sajátít el új mozgásformákat. Mások lassabban érnek, de később látványos fejlődést mutatnak. Ez teljesen természetes folyamat.

A sporttudományban ezt biológiai érésnek nevezik, és az edzők pontosan tudják, hogy a korai sikerek nem feltétlenül jelentenek hosszú távú előnyt. Sok élsportoló gyerekként egyáltalán nem tartozott a legjobbak közé, mégis kitartó munkával később kiemelkedő eredményeket ért el.

Ezért veszélyes pusztán a pillanatnyi eredmények alapján megítélni egy gyermek képességeit.

Az összehasonlítás könnyen elveszi a kedvet

Szinte minden gyermek átéli azt az érzést, amikor egy társa gyorsabb, ügyesebb vagy bátrabb nála. Ez önmagában nem probléma, hiszen a sport természetes része az egészséges versengés.

A gond akkor kezdődik, amikor valakit folyamatosan másokhoz mérnek.

Ha egy gyermek rendszeresen azt hallja, hogy "nézd, ő már gyorsabb", vagy "bezzeg a többiek", könnyen úgy érezheti, hogy hiába dolgozik, soha nem lesz elég jó. Pedig lehet, hogy éppen óriási fejlődésen ment keresztül – csak ezt nehezebb észrevenni, mint azt, hogy ki ért elsőként célba.

Egy jó edző és egy támogató szülő inkább azt emeli ki, miben lett jobb a gyermek önmagához képest. Lehet, hogy ma még nem ő nyerte a futást, de könnyebben teljesítette a távot, pontosabban hajtotta végre a feladatot, vagy bátrabban próbált ki valami újat.

Ezek a fejlődés valódi jelei.

A legfontosabb verseny mindig önmagunkkal zajlik

A sport egyik legnagyobb ajándéka, hogy megtanít saját célokat kitűzni. Egy gyermek először annak örül, hogy végig tud úszni egy medencét, később annak, hogy néhány másodperccel gyorsabb lett, vagy sikerült egy új technikát elsajátítania.

Ilyenkor már nem az számít, hogy mások mit értek el, hanem az, hogy ő maga képes volt fejlődni.

Ez a szemlélet nemcsak a sportban hasznos. Az iskolában, a munkában és a mindennapi életben is sokkal többet jelent, ha valaki saját céljaihoz méri magát, mint ha állandóan mások eredményeit próbálja utolérni.

A sport ezt a gondolkodásmódot egészen fiatal korban képes kialakítani.

A siker sokszor évekkel később érkezik

Az utánpótlássport története tele van olyan példákkal, amikor egy visszafogottabb képességűnek tartott gyermekből később válogatott sportoló lett. Ugyanígy arra is számos példa akad, hogy a korán kiemelkedő tehetségek később elveszítették motivációjukat vagy egyszerűen megelőzték őket azok, akik türelmesen, lépésről lépésre fejlődtek.

Éppen ezért az edzők hosszú távon gondolkodnak. Nem egyetlen edzés vagy egyetlen verseny alapján alkotnak véleményt, hanem azt figyelik, hogy a gyermek mennyire nyitott a tanulásra, hogyan kezeli a nehézségeket, mennyire kitartó és milyen örömmel végzi a munkát.

Ezek azok a tulajdonságok, amelyekből évekkel később valódi eredmények születhetnek.

Minden gyermeknek megvan a saját célvonala

A sport egyik legfontosabb tanítása talán éppen az, hogy nem mindenki ugyanonnan indul, és nem mindenki ugyanakkor ér célba.

Van, aki gyorsabban fejlődik, másnak több időre van szüksége. Ettől egyik út sem értékesebb a másiknál.

Az igazán fontos kérdés nem az, hogy ki ért be elsőként az edzésen, hanem az, hogy a gyermek ma egy kicsit jobb lett-e, mint tegnap volt. Ha a válasz igen, akkor máris megtette a következő lépést saját céljai felé.

És hosszú távon pontosan ezekből az apró lépésekből születnek a legnagyobb sikerek.

Hajrá Csepel, hajrá magyar öttusa!
Írta: Csepel Öttusa és VSE