Az öttusa összetett versenysport, amely öt sportágból (lovaglásból, vívásból, lövészetből, úszásból és terepfutásból) áll össze. Modern pentatlonnak is nevezik. A versenyek lebonyolítása lehet egyéni, csapat- vagy váltóverseny jellegű.

 

Az újkori olimpia felújítója, Pierre de Coubertin báró javaslatára elevenítették fel az ókori ötösviadalt a modern kor követelményeinek megfelelően. Az öttusa először az 1912-es stockholmi olimpián szerepelt. Csapatversenyeket 1952-től 1992-ig rendeztek.

 

A sportágak sorrendje – összefüggésben a 2009-ben bevezetett szabályokkal – megváltozott (azelőtt lövészet, vívás, úszás, lovaglás és futás volt a sorrend):

 

  • vívás: párbajtőrvívás elektronikus találatjelzéssel, 1 tusra,
  • úszás: 200 méteres táv teljesítése tetszőleges úszásnemben,
  • lovaglás: egyes, kettes illetve hármas akadályokból álló díjugratás,
  • kombinált futás-lövészet

 

Története

Az öttusát az ókori olimpiák pentatlonja ihlette, amelyet i. e. 708-ban, a 18. olümpiai játékokon vezettek be. Öt versenyszáma a távolugrás, stadionfutás, diszkoszvetés, gerelyhajítás és birkózás volt.

 

Egy összetett, a fizikai és a technikai sportágak sajátosságait egyesítő új sport megalkotása volt a cél, amelyhez mesét is fűztek: Egy katonai futár fontos küldetésre indul, egy levelet kell eljuttatnia a folyó túloldalán elhelyezkedő szövetségeseknek. Lovon indul útnak, de az ellenség felfedezi, ezért karddal majd pisztollyal kell utat vágnia a harcmezőn. A lovát az ellenség kilövi, ezért úszva kel át a folyón végül futva juttatja el az üzenetet a címzettnek. Ennyi a mese végleges változata, mert eredetileg a sportágak között a birkózás is szerepelt, de végül lövészet lett belőle. Aztán az úszás helyett evezés is szóba került (Coubertin javaslatára), de ezt is elvetették, már így is eléggé bonyolult volt a versenyszervezés. A „katonás” történetből következik, hogy eleinte majdnem kizárólag katonák versenyeztek (régi fotókon katonai egyenruhás versenyzőket látni az öttusa versenyeken, olimpiákon).

 

Az öttusa létrehozására vonatkozó javaslatot 1909-ben fogadták el, és 1911-ben – elsőként – megalakult a svéd öttusa szövetség. A versenyek sokáig ötnaposak voltak, négynapos versenyidőszak is volt (a lövészet és az úszás került egy napra), majd 1996 óta egyetlen nap alatt kell teljesíteni valamennyi versenyszámot. Közben a versenyszámok sorrendje is megváltozott, az eredeti „meséhez” képest, és még számos más változás is történt. Megváltoztak a teljesítendő távok, az úszás 300 m-ről 200 m-re csökkent, az eredeti, 4 km-es tereplovaglás helyett rövidebb akadálypályát kell teljesíteni, a futás távja 3000 m-re redukálódott (4000 m-ről). A futást ún. „handicap” rendszerben rendezik: a négy szám alatt elért pontszám-különbségekből időkülönbségeket generálnak, és ennek megfelelően indítják a versenyzőket. Ezzel izgalmasabbá és áttekinthetőbbé vált a verseny: az győz, aki a futásban először szakítja át a célszalagot.

 

2009-ben új, forradalminak minősített szabályváltoztatás lépett életbe. A vívás, az úszás és a lovaglás lényegileg változatlan maradt, de a futást és a lövészetet összevonták egyetlen kombinációs számba. Ennek során a versenyzők „handicap” rendszerben rajtolnak, kb. 20 m futás után 5 lövést adnak le, legfeljebb 1 perc 10 másodperc alatt. Újabb futó szakasz következik, ezúttal 1000 m és 5 lövés leadása (max. 1:10), újabb 1000m futás és 5 lövés leadása (max. 1:10), végül 1000m futással zárul a verseny.

 

A „hagyományos” öttusa versenyek mellett váltóversenyeket is rendeznek, amelyeken háromfős csapat vesz részt. Nem tévesztendő össze a klasszikus csapatversennyel, ahol három-három csapattag pontszámát összegzik.

 

Iratkozz fel hírlevelünkre!

Iratkozz fel hírlevelünkre!

Csatlakozz a levelezőlistánkhoz, hogy megkapd a legfrissebb híreket és értesítéseket a csapatunktól!

Sikeresen feliratkoztál!