A magyar öttusasport első világbajnoka 93. születésnapját ünnepli. Az olimpiai bajnok Benedek Gábor a Csepeli MTK vívója is volt.

1927 március 23-án, bátyjához Benedek Ferenchez hasonlóan ő is Tiszafüreden látta meg a napvilágot.  Katonacsaládban nőttek fel, édesapja hivatásos honvéd volt akinek korai halála miatt jelentkezett ő is a marosvásárhelyi huszár hadapródiskolába. Ott ismerkedett meg az öttusával is, ami akkoriban a „katonák sportja” volt. A II. világháború alatt kiképzésre Dániába vezényelték, ott hadifogságba esett és háború után is ott maradt még pár évig.

Hazatérvén 1948-tól a Csepeli MTK párbajtőrözője, valamint a Budapesti Honvéd öttusázója volt, utóbbiban ötszörös országos csapatbajnok. Az 1952- es helsinki olimpián egyéniben ezüstérmet szerzett, a válogatottal viszont a dobogó legfelső fokára állhatott fel. Egy évvel később Chilében rendezték a pentathlonisták világbajnokságát, ahol Benedek Gábor megnyerte az egyéni küzdelmeket, mellyel az öttusa első hazai világbajnokának mondhatta magát. Érdekesség, hogy az ő akkori sikerének hatására fordult a sportág felé egy másik legenda, Balczó András, akit később Benedek Gábor bátyja, a közelmúltban elhunyt Benedek Ferenc mesteredző fedezett fel. A következő évi budapesti vb-n ugyan ezt a teljesítményt csapatban sikerült megismételnie. Sportolói pályafutása mellett olykor magyar filmekben, mint lovas kaszkadőr is tevékenykedett, innen eredt barátsága nemzetünk egykori kiváló színészével, Sinkovits Imrével.

A melbourne- i olimpiára esélyesként utaztak, mely ötkarikás játékok honi fogadalomtételén – osztályidegenként – az a megtiszteltetés érte, hogy ő mondhatta az esküt. Ám a forradalom és az itthoni bizonytalan helyzet az öttusázók teljesítményére is rányomta a bélyegét. Egyéniben hatodik, csapatban a negyedik helyen végzett. Sokakkal ellentétben ő hazajött, annak dacára, hogy nyíltan vállalt kritikus álláspontját az akkori rendszerrel szemben meg fogják torolni. Így is lett, hiszen előbb munkahelyéről, a csepeli -akkor éppen Rákosi Mátyás nevét viselő-  gyárból bocsátják el, majd sportolóként is ellehetetlenítették, így ’57 és ’69 között, mint szódavízkészítő kisiparos dolgozott. E tevékenységhez meg kellett válnia a világbajnoki aranyért ajándékba kapott lovától, Higanytól is.  Civil élete mellett 1960- tól a Budapesti Honvéd öttusaedzőjeként is tevékenykedett.

Tanítványa volt többek között az olimpiai bajnok Móna István és Török Ferenc is. 1967- ben a Testnevelési Főiskolán öttusa- és vívó szakedzői oklevelet szerzett. 1969- ben egyik gyermeke külföldi gyógykezelésre szorult. Ekkor elhagyta az országot és Német Szövetségi Köztársaságban telepedett le. Szondy István segítségével Warendorfban kapott edzői állást. Részt vett a bonni öttusaközpont szervezésében, majd 1992- ben történt nyugalomba vonulásáig Warrendorfban vívómesterként tevékenykedett.

1990 után Tiszafüred díszpolgárává választották. Tiszteletére a tiszafüredi sportcsarnokot Benedek Gábor Városi Sportcsarnoknak nevezték el, valamint az arra érdemes, helyi sportolók elismerésére létrehozták a Benedek Gábor- díjat.

Isten éltesse sokáig!

Forrás: MÖSZ, Wikipédia